Pár perc pihenő után a fürdő felé vettem az irányt. Felfogattam a hosszú hajam, beléptem a kádba, és kezembe véve a tusfejet, megnyitottam a vizet. Elkezdtem magam lent mosdatni, amikor észrevettem, hogy társaságom akadt. Erik a résnyire nyitott ajtó mögül kukkolt engem. Elmosolyodtam.
– Gyere, édes, mosd meg a hátam – kérleltem őt csábító hangon.
Nem kellett őt kétszer hívni, már ott is termett előttem a kádban. Szemtől szemben álltunk, amikor hirtelen mást találtam ki.
– Vagy tudod mit? Inkább töltsük fel a kádat, és fürödjünk meg együtt úgy.
Ő beleegyezett, és én elzártam a tust, hogy miután bedugtam a káddugót, megnyithassam a kádfeltöltő csapot. Öntöttem vagy fél liter fürdőhabot meg fürdősót a vízbe, biztos, ami biztos. Egy pillanatra kiléptem, hogy bekapcsoljak a lejátszón egy kis andalító, romantikus, lassú zenét, majd lekapcsoltam a villanyt, így csak egy kis lágy, szűrt fény szökött be a résre hagyott fürdőszobaajtón keresztül. Erik lefeküdt a hátára a vízben, és én visszamászva, hosszában mellé simultam. Átkarolta a derekam, meg én is a mellkasát, már amennyire hozzáfértem. Nem szóltunk egymáshoz, a habos vízben összeölelkezve hallgattuk csupán a halk zenét. Jó volt, túlságosan is jó és romantikus. Lassan megtelt a kád, elzártam a csapot. Ahogy visszaférkőztem a karjaiba, elkezdtem gyengéden simogatni a bal bicepszét, nagyon tetszett ez nekem. Aztán feljebb csúszott a kezem, a nyakát, valamint az arcát cirógattam. Az ő felső végtagja is megindult, a hátamat mosdatta és simogatta szüntelen.
Apró, pici pusszantások az arcra, kényeztető érintések, bánatos sóhajok. A zene és a félhomály még inkább erősítette azt az érzelgős, meghitt légkört, ami maga volt a tökély. Erik vett egy óriási, mély levegőt, kifújta azt, majd fájdalmas, elhaló hangon megkérdezte:
– Te is arra gondolsz, amire én?
– Igen – suttogtam halkan, és miközben a fejem ráhajtottam a vállára, legördült egy forró könnycsepp a szememből a kulcscsontjára. Szerintem érezte ő azt.
– És most nem a szexről beszélünk, ugye? – tudakolta.
– Nem, abszolút nem – mondtam, és akkor nagyon erősen vissza kellett fogni magam, nehogy pityeregjek.
